Diagnózis
avagy ki, mi alapján és mikor mondja ki, hogy ez kóros szorongás?
MIKOR KELL SZORONGÁS MIATT ORVOSI SEGÍTSÉGET KÉRNI? KIHEZ KELL FORDULNI? >>
Gyógyszeres terápia
A szorongás kezelésének egy módja a gyógyszeres terápia. A kezelőorvos (háziorvos, pszichiáter) határozza meg, mely készítmény és milyen adagban alkalmas a tünetek kezelésére, annak súlyossága, illetve a mindennapi életre gyakorolt hatásának mértéke szerint.
Pszicho- és alternatív terápiák
A szorongás kezelésének egy módja a pszichoterápia. A kezelőorvos (háziorvos, pszichiáter) vagy pszichológus határozza meg, hogy a szorongásos tünetek alapján mely típusú pszichoterápia lehet alkalmas azok csökkentésére. A pszichoterápiák enyhébb esetekben önmagukban alkalmazhatók, általában azonban gyógyszeres terápiával kombináltan.
DIAGNÓZIS
avagy ki, mi alapján és mikor mondja ki, hogy ez kóros szorongás?Szorongás teszt
A Beck-féle szorongás kérdőív segít felmérni, hogy szorongás milyen mértékben van jelen az értékelt személy életében.
Mikor kell szorongás miatt orvosi segítséget kérni?
Mindenkivel előfordul, hogy szorong valamiért, ez természetes folyamat, ami leküzdhető. Ha leküzdeni nem sikerül is a szorongást, idővel csillapodik, elmúlik. Kórossá akkor válik, ha a túlzott szorongást alig vagy egyáltalán nem sikerül leküzdeni és gyakorivá, vagy állandóvá válik. Ezt a gondolatot továbbfűzve, a szorongás akkor betegség, ha jelentősen korlátozza a beteg életvitelét, munkáját, teljesítményét, családi–szociális funkcióit.
A szorongás leggyakoribb tünetei: szapora légzés, szívverés, izzadás, pupillák tágulása, bőrpír a nyakon és mellkason, szájszárazság, lassú mozgás vagy túlmozgások. Ha ezek a tünetek egyre gyakrabban és gyakrabban fordulnak elő, esetleg állandósulnak, érdemes orvosi segítséget kérni.
A pszichológus, pszichiáter, legtöbb esetben a háziorvos is egyértelműen diagnosztizálni tudja a szorongásos kórképet. Bizonyos kritériumok fennállásakor – az említett testi tünetek, leküzdhetetlen idegesség – egyértelműen megállapítható tehát, hogy szorongásos betegségről van szó.
A teljesen biztos diagnózis felállítása érdekében javasolt a beteget megkérni az önmegfigyelésre, szorongás tesztek kitöltésére, információkat kérni a családtagoktól, barátoktól. Sokszor szükséges EKG-, laboratóriumi vizsgálat is, hogy az orvos kizárhassa az egyéb, testi betegségeket. Önellenőrzésképp kitölthető egy egyértelműsítő teszt is, ami a háziorvosi konzultáció során segíthet beazonosítani a szorongásos betegséget.
Kihez fordulhatunk?
A szorongásos kórképek diagnosztizálását általában pszichiáter – vagy akár háziorvos – végzi, de kérhető segítség pszichológustól is.
A szorongás pszichoterápiás kezelését pszichológus, pszichoterapeuta végzi. Az elsődleges kezelés formája a különböző pszichoterápiák alkalmazása – kognitív magatartásterápia, rövid dinamikus pszichoterápia –, terapeuta vezetésével.
A gyógyszeres kezeléshez szükséges szereket háziorvos vagy pszichiáter írja fel a betegnek.
A szorongás lelki oldalról való megközelítése a pszichológus feladata. Amennyiben a szorongás mélyen, a múltban gyökerezik és önerőből nem feloldható, pszichológus segítsége szükséges, aki különböző terápiás módszereket – relaxáció, autogén tréning, hipnoterápia, kognitív- és viselkedésterápia – alkalmaz.
A mielőbbi diagnózis igen fontos, mert a kezeletlen szorongásnak olyan szövődményei lehetnek, mint az alkohol- vagy drogfüggőség, vagy mások számára is nehezen viselhető, kellemetlen akár agresszív viselkedés, depresszió, öngyilkossági kísérlet, befejezett öngyilkosság, sőt: a kardiovaszkuláris betegségek kockázata is 9%-kal nagyobb az átlaghoz képest. Legújabb kutatások igazolják, hogy bizonyos típusú daganatos betegségek, autoimmun betegségek kialakulásának hátterében, gyomor-bélrendszeri betegségek esetében is komoly rizikót jelent a szorongás. Mindezeken keresztül jelentős hosszútávú életminőség romlás, funkcióvesztés alakulhat ki. Összességében a beteg számára jelentős, előre nem látott szenvedést okozhat.
A súlyosabb szövődmények elkerülése végett is érdemes tájékozódni a háziorvostól, weboldalunkról.
GYÓGYSZERES TERÁPIA
A szorongás kezelésének egy módja a gyógyszeres terápia. A kezelőorvos (háziorvos, pszichiáter) határozza meg, mely készítmény és milyen adagban alkalmas a tünetek kezelésére, annak súlyossága, illetve a mindennapi életre gyakorolt hatásának mértéke szerint.Antidepresszívumok és szorongásoldók – mi a különbség?
A pszichiátriában használatos gyógyszerekkel kapcsolatban meglehetősen sok tévhit kering, az sem segít sokat a megértésben, hogy ezeket a szereket egyfajta negatív vélekedés veszi körül.
Az antidepresszívum kifejezést általánosságban véve minden olyan gyógyszerre használják a hétköznapi nyelvben, amit depresszióra, pánikrohamokra, szorongásra írnak fel a szakorvosok. A kép azonban ennél sokkal árnyaltabb. Az antidepresszívumok a pszichiátriában használatos gyógyszerek egyik alkategóriáját jelölik.
A leggyakrabban használt gyógyszer-kategóriák felsorolása az alábbiak szerint alakul, szorongásoldásra az első kettő kategória gyógyszereit alkalmazzák:
- szorongásoldók,
- antidepresszívumok (hangulatjavítók),
- hangulatstabilizáló szerek,
- altatók,
- antipszichotikumok,
- nootrop szerek.
Szorongásoldók
A szorongásoldó gyógyszereket háziorvos vagy pszichiáter írja fel a szorongásos tünetek kezelésére. Orvosi szempontból néhány hétnél tovább történő alkalmazásuk önmagukban nem ajánlott, a kezelőorvos rendszeresen újraértékeli a további kezelés szükségességét. Az szorongásoldók szedését a dózist fokozatosan csökkentve javasolt abbahagyni, mert az szorongásoldó terápia hirtelen megszakítása kellemetlen tünetekkel (pl.: szorongás, alvászavar, testi tünetek) járhat.
Antidepresszívumok
Az antidepresszívumokat (hangulatjavítókat, kedélyjavítókat) – ahogyan az nevükből is kiderül – a major depressziós epizódok kezelésére alkalmazzák. Ezek a fajta gyógyszerek lassabban fejtik ki hatásukat, szedésük a 6 hónapos tünetmentesség eléréséig javasolt. Hatásuk kifejlődéséhez néhány hetet, kb. egy hónapot kell várni. Az antidepresszívumok szedését a dózist fokozatosan csökkentve javasolt abbahagyni, mert az antidepresszív terápia hirtelen megszakítása kellemetlen tünetekkel (pl.: szorongás, alvászavar, testi tünetek) járhat.
Fontos, hogy a szorongásoldókat és az antidepresszívumokat is a kezelőorvosa utasításait betartva, felelősséggel szedje!
Tények és tévhitek a szorongással kapcsolatban
A szorongás ugyanaz, mint a pánik
Tévhit. Köznapi értelemben a szorongásos kórképeket pánik, pánikroham kifejezésekkel illetik, némileg tévesen. A szorongásos kórkép elkülönítendő a pánikbetegségtől, és fordítva. A pánikbetegség egyik jellemzője a visszatérő, átmeneti ideig tartó, roham formájában jelentkező szorongás. Ezzel szemben a szorongásos betegség folytonos belső feszültségérzettel – szorongással – jár.
Pontosan tudható, hogy mi a szorongás oka
Tévhit. A szorongásos betegségek pontos oka máig sem teljesen tisztázott. Szorongás biológiai értelemben akkor alakul ki, ha a szervezet olyan bioaktív anyagokat juttat a véráramba, amelyek felkészítik az egyént a feszült vagy fenyegetett helyzetre való reagálásra (Cannon-féle vészreakció). Ez a válaszreakció egyes embereknél folyamatosan fennáll, vagyis kialakul a szorongásos betegség.
A szorongásos vagy pánikrohamtól el lehet ájulni
Tévhit. Egy-egy pánikroham fizikai következményeként megemelkedhet a vérnyomás. Ájulást vagy ájulásközeli állapotot azonban épp ennek az ellenkezője, az alacsony vagy hirtelen lezuhanó vérnyomás okozhat. A beteg valóban azt érzékelheti, hogy menten elájul, ez azonban ritkán történik meg ténylegesen.
Vannak szorongásra hajlamos személyiségek
Tény. Az orvoslás mai álláspontja szerint bizonyos személyiségtípusok hajlamosabbak a szorongásra – sőt, mi több: a szorongásos kórképre való hajlam öröklődhet is.
Az étcsokoládé segíthet szorongás esetén
Tény. Számos kontrollcsoportos klinikai kísérlet igazolta, hogy az étcsokoládé fogyasztása csökkenti a depressziót, a szorongást. A mértékletes étcsokoládé-fogyasztás nem hat a konkrét fizikai tünetekre – komolyabb betegségekre –, de a pszichés jóllétet pozitív irányba billenti. Kimutatható volt az is, hogy az erősebb szorongásos tüneteket mutató betegek esetében egyértelmű volt a javulás: csökkent a vizelettel kiválasztott stresszhormon szintje és javult az anyagcsere. Mindazonáltal, a csokoládéfogyasztás természetesen nem terápiás eszköz, nem helyettesíti a pszichoterápiát és/vagy a gyógyszeres terápiát, tartós szorongás esetén, pedig háziorvoshoz vagy szakorvoshoz kell fordulni a panaszokkal.
A témák kibontásához kattintson a "+" ikonra!
Meddig szedhetők a szorongásoldó gyógyszerek?
A szorongásos betegség megállapítása után az egyik leggyakoribb kezelési forma a szorongásoldók szedésének megkezdése. A háziorvos tovább utalás nélkül felírhat bizonyos szorongásoldókat. Bármely típusú szorongásoldó alkalmazása során kövesse orvosa és a gyógyszeres dobozban található betegtájékoztató útmutatásait!
A szorongásoldókat a kezelőorvosa által meghatározott adagban és meghatározott ideig kell alkalmaznia. A kezelés folytatásának szükségességét kezelőorvosával 2-4 hét után újra értékelni szükséges. A hosszú távú kezelés nem javasolt, a gyógyszerhez való hozzászokás kockázata az adag nagyságával és a kezelés időtartamával együttesen növekszik.
Ha a szorongásos panaszok nem szűnnek meg a szorongásoldótól, érdemes a szakorvosi ellátáshoz – pszichiáterhez – fordulni, ahol kialakítják a megfelelő pszichoterápiás és gyógyszeres kezelést.
Jobban vagyok! Abbahagyhatom a szorongásoldó szedését?
A korszerű, nagypotenciálú szorongásoldók már kimondottan a szorongást csökkentik, a régebbi típusú gyógyszerekhez képest kevesebb mellékhatásuk van; esetenként nehezebben mehet például a koncentráció, de ennek pont az ellenkezője is gyakran megvalósul: a szorongás eltűnésével, javul a koncentráció.
A szorongásoldókat típusukat tekintve rövid távú szedésre fejlesztették ki. Céljuk, hogy csökkentsék a szorongást, annak tüneteit, megnyugtassák a gyógyszer szedőjét.
FONTOS! A szorongásoldó és antidepresszívum készítmények szedésének elhagyása szigorúan a kezelőorvos utasításának megfelelően, a dózist lassan csökkentve lehetséges. A készítmények szedését nem szabad hirtelen megszakítani.
A szorongásoldó gyógyszerekből, ha az előírtnál többet vett be, forduljon azonnal kezelőorvosához! Súlyos következmények ritkán fordulnak elő, ha nem vett be egyidejűleg más gyógyszert és nem fogyasztott alkoholt.
Együttműködés a kezelőorvossal
A korszerű szorongásoldók szedését – ahogyan bármilyen más gyógyszerét is – minden esetben csakis orvosi javallatra szabad elkezdeni. A szorongásos kórkép nem minden esetben egyértelmű, ezért nagyon fontos, hogy a beteg és az orvos szorosan együttműködjenek.
Az első orvos–beteg kapcsolatfelvétel általában a háziorvosi rendelőben történik, hiszen a szorongás legfeltűnőbb tünetei fizikai jellegűek. A bőrpír, az izzadás, a légzési nehézség, szívdobogásérzés mind-mind ilyen tünetek lehetnek, és első ránézésre fizikai betegségre utalhatnak. Fontos tehát, hogy az orvossal szorosan együttműködve fény derüljön arra, valóban szorongásos kórképpel állunk-e szemben. Ez pedig könnyebben kideríthető akkor, ha a beteg őszintén válaszol a feltett kérdésekre, ha minden tünetéről beszámol. Amennyiben a hosszú ideje fennálló testi panaszok hátterében nem tárható fel semmilyen fizikai elváltozás, szorongás állhat a háttérben, annak ellenére, hogy a beteg nem is gondolná. A bizonytalanság eloszlatható, például azzal is, ha a beteg kitölt egy szorongásra vonatkozó állapotfelmérő tesztet.
Ha a tünetek igazolják a diagnózist, a felírt szorongásoldó gyógyszerek szedését az orvosnak folyamatosan és rendszeresen felügyelnie kell. Az esetleges pszichiátriai vagy alternatív terápiák esetében is elengedhetetlen, hogy a betegek betartsák a kezelőorvos, a szakorvos utasításait, mert ez ad biztosítékot arra, hogy helyesen, helyes módszerekkel történik a szorongás kezelése, gyógyítása.
PSZICHO- ÉS ALTERNATÍV TERÁPIÁK
A szorongás kezelésének egy módja a pszichoterápia. A kezelőorvos (háziorvos, pszichiáter) vagy pszichológus határozza meg, hogy a szorongásos tünetek alapján mely típusú pszichoterápia lehet alkalmas azok csökkentésére. A pszichoterápiák enyhébb esetekben önmagukban alkalmazhatók, általában azonban gyógyszeres terápiával kombináltan.
Kognitív viselkedésterápia
A szorongásos betegek kezelési formájáról a pszichiáter, pszichológus dönt a beteg együttműködésével, de fontos figyelembe venni, hogy a beteg hogyan reagál a gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelésre.
A szorongás kezelésére a gyógyszerszedés mellett, enyhébb esetekben esetleg helyette, különböző pszichoterápiákat szokás javasolni. A pszichoterápiás módszerek nagyon eredményesek lehetnek, különösen ilyen a kognitív viselkedésterápia.
A kognitív viselkedésterápia Aaron Beck nevéhez fűződik, aki az 1960-as években dolgozta ki módszerét. A kogníció szó jelentése: megismerés, mérlegelés, vizsgálat.
A módszer lényegi eleme, hogy az emberek szemlélete, hiedelmei alapvetően meghatározzák a reakcióikat, viselkedésformáikat. Vagyis egy adott eseménynek más jelentése lehet az egyik vagy a másik ember számára. A pszichés megbetegedések – köztük a szorongás – esetében az információfeldolgozás nem a megfelelő módon történik, torzulnak az események. Így fordulhat elő például, hogy egy depressziós személy a legkisebb negatív visszajelzést is hatalmas kudarcként élje meg.
A kognitív- és viselkedésterapeuták abban segítenek a betegeknek, hogy felismerjék: gondolkodási folyamatuk torzult, majd segítsenek ezen folyamatok megváltoztatásában.
Szorongásos és hangulati pszichés zavarok esetén, a panaszok súlyosságának függvényében a pszichiáterek általában 20 alkalmas kognitív viselkedésterápiát javasolnak. A terápia során a beteg olyan készségeket sajátít el, amelyeknek köszönhetően tünetei mérséklődnek, a később jelentkező nehézségekkel pedig könnyebben megbirkózik.
Rövid dinamikus pszichoterápia
A pszichoanalitikus szemléleti modell szerint a pszichés problémák hátterében tudattalan konfliktusok állnak, amelyek különböző, például szorongásos tüneteket képeznek.
A rövid dinamikus pszichoterápia a klasszikus pszichoanalízishez hasonló, azzal a különbséggel, hogy a kezelés időtartama lényegesen rövidebb. Az akár több évig is eltartó kezeléssorozatot nagyjából 40 ülésesre lehet rövidíteni.
Ebben az esetben sokkal intenzívebb, fókuszált, problémaközpontú kezelési formáról van szó.
A terapeuta módszerét tekintve egy igen lényeges különbség mutatkozik a kognitív viselkedésterápia és a rövid dinamikus pszichoterápia között. Az utóbbi esetben sem tölti a beteg fekvő testhelyzetben tölti az üléseket, hanem a terapeutával szemben, ülve foglal helyet. Ezzel a módszerrel a pszichoterapeuta szintén gyorsítani tudja a gyógyulási folyamatot, hatékonyabbá tudja tenni a terápiát.
Relaxáció
A stressz, a szorongás miatt sokan elvesztik a képességüket arra, hogy pihenjenek, hogy megfelelő minőségben aludjanak, és úgy általában: megnyugodjanak a mindennapokban. Ennek a stressznek a leküzdéséhez, és a szorongásos kórképek legyőzéséhez jól alkalmazható a relaxáció. Bár a relaxáció akkor is végezhető, ha nem észlelhetőek a szorongásos tünetek, érdemes meggyőződni egy teszt segítségével arról, hogy valóban szorongásos kórkép alakult ki.
E célból sok esetben elegendő lehet egy meleg fürdő, a séta a természetben vagy a nyugtató zenehallgatás. Akik nem tudnak ennyire könnyedén ellazulni, azoknak ajánlott a tervezett relaxáció.
A relaxáció, a meditáció befelé forduló folyamat, melynek révén lecsendesíthető az elme. Ez a fajta belső nyugalmi állapot optimális esetben a pihenés és a mély alvás közötti sávban helyezkedik el. A relaxációt általában fekvő, a meditációt ülő testhelyzetben ajánlott végezni.
A relaxáció első lépése, hogy megfogalmazódjon, mit szeretne a beteg elérni a relaxációval, milyen problémára akar megoldást találni, mi az a problémakör, konkrét probléma, amit ki szeretne iktatni életéből.
Számos relaxációs gyakorlatsor létezik, de mindegyiknek közös nevezője az, hogy előírják a kényelmes testhelyzetet, a nyugodt és szabályozott légzést, az izmok ellazítását, a gondolatok elűzését, a korábban megtanult rövid szövegek – meditáció esetében: mantrák – ismételgetését
Autogén tréning
Az autogén tréning fogalma és módszertanának kidolgozása egy német pszichiáter, Johannes Heinrich Schultz nevéhez fűződik, és a relaxációs terápiák közé tartozik. Az autogén szó jelentése önállóan, ami igen sokat elárul a módszer lényegéről.
Az autogén tréning alkalmazása egyaránt javasolt a stressz csökkentésére, a szorongásos állapotok kezelésére, az alvászavar megszüntetésére, valamint a depressziós zavarok, pszichoszomatikus megbetegedések kezelésére.
Lényegi eleme a naponta kétszer-háromszor, nagyjából 10-15 percig tartó, meghatározott gyakorlatsor ismétlése.
A tréning megtanulásához körülbelül 10-12 alkalom szükséges, a módszer pszichológus szakember segítéségével elsajátítható. Ezt a fajta relaxációs terápiát hetente, esetleg kéthetente egyszer tartott, nagyjából 40 perces órák keretében lehet megtanulni. A tanulási időszakban naponta kétszer szükséges a gyakorlatsort otthon elvégezni.
A tréning segítségével olyan nyugalmi fizikai állapot teremthető, amely stresszoldó, elősegíti a lelki nyugalmat, mentálisan lecsillapít. Ezt a fajta megnyugvást az autogén tréning imaginációs gyakorlatsorok ismétlésével éri el (egy kép vagy gondolat elképzelése, megjelenítése az elmében).
