Mindent a szorongásról
Tudjon meg mindent a szorongásról, előfordulási gyakoriságáról, tüneteiről, típusairól, a kialakulás okairól ill. az esetlegesen együtt járó egyéb panaszokról. Görgessen tovább a részletekért!
Diagnosztika és kezelés
Tájékozódhat a szorongás diagnosztizálásáról – mikor és kihez érdemes fordulni, ha a szorongásos panaszok fennállnak, továbbá a gyógyszeres és/vagy pszichoterápiás kezelés lehetőségeiről. Tovább a részletekhez!
Életmód
Tudta, hogy a szorongásoldásban az étrendnek és a testmozgásnak is jelentős szerepe van? Kattintson a részletekért!
Ön is segíthet
Ha szorongó ember van a családjában vagy a barátai között, Ön is segíthet a szorongása oldásában! Tudjon meg többet erről!
Mégis mit nevezünk szorongásnak?
A szorongás egy természetes élettani jelenség, mindannyiunknál előfordulhat például egy nehéz feladat teljesítése során, kihívások, megpróbáltatások, jelentős életesemények előtt.
Minél erősebbé válik bennünk a feszültség egy adott helyzetben, annál valószínűbb, hogy fizikai tüneteket is kivált – gyorsabb szívritmust, szaporább légzést, izzadást, kézremegést stb. okozhat. Ezek az élettani változások, noha egyáltalán nem kellemesek, szintén természetesek – eredendően azt a célt szolgálják, hogy szervezetünk tartalékait mozgósítva elkerülhessük vagy leküzdhessük a veszélyhelyzeteket.
Az érzelmeket kiváltó helyzeteket általában értelmezzük, értékeljük is – és az, hogy mit gondolunk róluk, befolyásolja érzelmi reakciónkat. Például kevésbé szorongunk egy fontos vizsga vagy állásinterjú előtt, ha úgy ítéljük meg, hogy jól felkészültünk, mint ha tudatában vagyunk annak, hogy ezt elmulasztottuk.
A szorongással járó feszültségnek pozitív hozadéka is lehet: fokozhatja a teljesítőképességet, jobb eredmények elérésére sarkallhat. Más esetben azonban éppen ennek az ellenkezője történik: az izgalom okozta stressz szinte megbénít és cselekvésképtelenné tesz.
Ez alkalmanként megint csak bárkivel előfordulhat, és normális válaszreakciónak tekinthető, ám ha a szorongás gyakori vagy állandó érzéssé válik és egész életminőségünket negatívan befolyásolja, akkor kóros szorongásról, illetve szorongásos betegségről beszélhetünk. Ezért is kell komolyan venni a testi jelzéseket, a szervezetünk válaszreakcióit. Sőt érdemes akár le is tesztelni azt, hogy valóban a szorongás tünetei jelentek-e meg!
A szorongás nem mindig jár egyedül – azaz a szorongás szövődményei
Mindenki szorong?!
Honnan tudom, hogy szorongok?
A szorongás leggyakoribb fizikai tünetei: szapora légzés, szívverés, izzadás, pupillák tágulása, bőrpír a nyakon és mellkason, szájszárazság, lassú mozgás vagy túlmozgások. Lelki tünetek: tárgy nélküli félelem, amit nyugtalanság, izgatottság, túlérzékenység és tehetetlenségérzés kísérhet. Ha ezek a tünetek egyre gyakrabban és gyakrabban fordulnak elő, esetleg állandósulnak, érdemes orvosi segítséget kérni.
Én nem, de Ő igen!!
Ha a szorongás természetes jelenség, miért kéne segítséget kérni vagy kezelni?
Kóros mértékű a szorongás, ha már alig, vagy egyáltalán nem sikerül leküzdeni, gyakorivá válik vagy állandósult, betegségnek tekinthető, ha jelentősen korlátozza az életvitelt, a munkavégzést, csökkenti a teljesítményt, megnehezíti vagy szinte lehetetlenné teszi a családi és egyéb kapcsolatok működtetését.
Olyan mindennapos érzésről van szó, amely konkrét, meghatározható külső ok nélkül is létrejön. Nem azonos tehát a félelemmel, melynek okát, tárgyát pontosan meg tudjuk jelölni. A kóros szorongás tárgy nélküli félelem, amit nyugtalanság, izgatottság, túlérzékenység és tehetetlenségérzés kísérhet. További pszichés tünetei közé sorolhatók a figyelem- és koncentrációs zavarok, a pszichomotoros gátoltság (a mozgások lelassulnak, gátlódnak, akár a teljes cselekvésképtelenségig), a romló memóriafunkciók.
A szorongás fizikai tüneteket is kiválthat: arcpirulást, izzadást, szájszárazságot, gombócérzést a torokban, remegést, légszomjat, tachycardiát (felgyorsult szívverést), émelygést, vizelési ingert, mellkasi és hasi fájdalmat, fejfájást, gyomorfájást, izomfeszültséget, paresztéziát (zsibbadással, szúró érzéssel, bőrbeidegzési zavarral járó problémát), motorikus nyugtalanságot, szédülést, alvászavarokat, szexuális zavarokat, étvágyváltozást, fáradtságot, gyengeséget okozhat. A szorongásos beteget mindemellett elutasító, elkerülő magatartás, gyakran ingerültség, agresszivitás is jellemezheti.
A szorongás biológiai hátterében genetikai hajlam, továbbá az egyes agyi struktúrákat érintő, megváltozott működésmód állhat, ilyenkor bizonyos idegi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) termelődése, szabályozása, szintje megváltozik. Ezek az elváltozások és az erre való sérülékenységi hajlam gyakran gyermekkori tartós és káros érzelmi hatások következményeként alakul ki felnőtkorban, esetleg már gyermekkorban is. Mindezek a környezeti hatásokkal kölcsönhatásba lépve, együttesen vezethetnek szorongásos problémákhoz.
A szorongás sokakból szégyenérzetet vált ki, noha szó sincs arról, hogy ritka jelenség lenne, ráadásul pedig kezelhető.
Fontos is kezelni, hiszen ennek elmaradása esetén hosszú távon számolnunk kell a kínos, negatív érzésekkel, a pszichomotoros és szellemi (kognitív) teljesítmény romlásával, az alkalmazkodóképesség csökkenésével, és olyan szövődményekkel is, mint a depresszió (mely a szorongásos betegek felénél alakul ki), az öngyilkossági késztetések jelentős felerősödése, a szív- és érrendszeri, valamint számtalan testi megbetegedés kockázatának növekedése, az alkohol- vagy drogfüggőség, az elkerülő viselkedés, különféle fóbiák és alvászavar kialakulása.
A tartós szorongás tehát, hosszútávon igen negatívan befolyásolja az életminőséget. Érdemes megelőzni a komolyabb bajt és tájékozódni a kezelési lehetőségekről a háziorvosnál vagy weboldalunkon.
Szorongás: valóban szégyellni kell?
A szorongás miatt szégyenre semmi ok – az ilyen jellegű zavarok genetikai, biológiai és környezeti okokra vezethetők vissza, és világszerte a leggyakoribb pszichiátriai betegségek közé tartoznak. A szorongás érzése nem a gyengeség jele, nem kell szégyellni az érintettséget. A beismerés sem a gyengeség jele!
Reprezentatív felmérések szerint nemzetközi viszonylatban, átlagosan a lakosság 12,6-17,2 százalékát érintik a szorongásos kórképek , és a hazai statisztika ennél is kedvezőtlenebb: az emberek 17,7 százaléka küzd velük. Előfordulások a nőknél gyakoribb.
%
A magyar emberek 17,7%-a küzd szorongásos problémákkal
dollárt költöttek évente szorongásos problémák kezelésére az USA-ban az ezredfordulón.
A szorongásos betegségekre fordított költség nálunk a mentális betegségekre fordított összköltség egyharmadát teszi ki. Az USA-ban már az ezredforduló előtt évi 42,3 milliárd dollárt költöttek a szorongásos problémák kezelésére.
Nem véletlenül, hiszen a szorongásos betegek beszűkült életet élnek, nem tudnak hatékonyan alkalmazkodni a szociális elvárásokhoz, rosszabbul teljesítenek a munkájukban vagy feladataikat el sem tudják látni, és gyakrabban szorulnak orvosi ellátásra. Nem ritkán szerfüggőségbe menekülnek vagy öngyilkossággal próbálkoznak. Mindez persze nem csak társadalmi szinten okoz problémát: az érintett egyén és szűkebb környezete számára is komoly megpróbáltatást, szenvedést jelent.
Éppen ezért annyira fontos a kezelés, amelyre ma már léteznek valóban hatékony megoldások – érdemes utánajárni!
(„Kessler et al, 1994, Regier et al, 1993; összefoglalásként ld. Bandelow et al, 2002; Szádóczky, 2000”)
Szorongás vagy depresszió? – Van különbség?
A szorongás túlzott félelmi reakció ok nélkül, illetve csekély fenyegetést jelentő események, helyzetek esetén.
Fontos megkülönböztetni a depressziótól, ami a leggyakoribb hangulatzavarok egyike: tartósan fennálló, szomorúsággal, lehangoltsággal, fáradtsággal, veszteségérzéssel, értéktelenség érzéssel, bűntudattal, kilátástalanság érzéssel, apátiával (közönnyel, érdektelenséggel), elesettséggel és az örömképesség hiányával járó állapot.
A depressziónak nagyon gyakori kísérőtünete a szorongás, illetve a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kezeletlen szorongás az esetek 50%-ában depresszióhoz vezethet.
Mind a szorongás, mind a depresszió jellegzetes fizikai, pszichés, magatartásbeli változásokkal jár, melyek egyaránt kihatnak a beteg életvitelére, munkaképességére, személyes kapcsolatrendszerére és életszemléletére. Mindkét esetben jelentősen csökken az általános teljesítőképesség, a hatékony alkalmazkodás képessége, szűkül a szociális tér, ugyanakkor nő például a szerfüggőségre, valamint az öngyilkosságra való hajlam – ezért nagy jelentőséggel bír a megfelelő kezelés mielőbbi megkezdése. Ebben akár az is segítséget nyújthat, ha egy szakmailag elfogadott szorongás teszt eredményéről konzultál a beteg orvosával.
Mind a depresszió, mind a szorongás sokarcú betegség; többféle változatuk létezik. A szorongásos betegségek legfőbb formái: a generalizált szorongásos zavar, a pánikzavar, az agorafóbia (nyílt vagy körbezárt terektől, tömegtől való félelem), a szociális fóbia, a specifikus fóbiák, illetve egyéb pszichés betegségcsoportok, mely szorongással járnak, mint például a poszttraumás stressz-szindróma.
Szorongás teszt
A Beck-féle szorongás kérdőív segít felmérni, hogy szorongás milyen mértékben van jelen az értékelt személy életében.
Miért alakulhat ki szorongás?
A kóros szorongás eredete még nem teljes mértékben tisztázott – genetikai, biológiai és környezeti okok együttes hatásaként alakulhat ki.
Kialakulásában szerepe lehet akár a születés előtti stresszhatásoknak, de kiemelten a szülő–gyermek (mindenekelőtt: az anya–gyermek) kapcsolatnak, a gyermekkori érzelmi túlterhelésnek vagy elhanyagolásnak, a szeretet, a biztonságérzet, a stabil érzelmi környezet hiányának.
A későbbiekben is elősegítheti megjelenését a pszichés és fizikai traumák átélése, a tartós stressz, hozzájárulhatnak a kedvezőtlen szociális körülmények, és az olyan nehéz élethelyzetek is, mint például egy hozzátartozó halála vagy a munkahely elvesztése.
Az idegrendszeri működés zavarai is összefüggésben állhatnak a szorongás kialakulásával, beleértve az agykérget, a limbikus rendszert, a hipotalamuszt és a hipofízist. Közrejátszhat az idegsejtek közötti ingerületátvivő anyagok, az úgynevezett neuroranszmitterek hatása is. Szintén szorongáshoz vezethet a mellékvesekéreg által termelt, antistressz-hormonként is ismert kortizol hiánya, de a pajzsmirigy-túlműködés is.
Az alkoholizmus, a drogfüggőség egyik utóhatásaként szintén kialakulhatnak szorongásos zavarok.
Szorongás: nem is olyan ritka probléma!
A szorongásos zavar jelei már gyermekkorban megmutatkozhatnak, pl. állandó nyugtalanság, ingerlékenység, érzelmi labilitás, alvászavarok, étkezési zavarok formájában. Ezekkel párhuzamosan magatartászavar, fejlődészavar, beilleszkedési nehézségek is felléphetnek, továbbá olyan nemkívánatos szokások alakulhatnak ki, mint például a körömrágás, hajtépkedés.
A generalizált szorongás leggyakrabban 20–49 éves kor között fordul elő, és kétszer annyi nőt érint, mint ahány férfit.
Nemzetközi statisztikai adatok szerint szociális szorongászavarban szenved az emberek 13,3%-a, poszttraumás stresszzavarban 7,8%-a, agorafóbiában 5,3%-a, generalizált szorongászavarban 5,1%-a, pánikzavarban 3,5%-a.
Krónikus szorongás hazánkban a teljes népesség 8,6 %-ánál fordul elő. A férfiaknál ez az arány 5,2%-os, míg a nőknél 11,5%-os. A kórkép kialakulásának esélye 55 éves kortól ugrásszerűen megnő. A középiskolát végzetteknél 80–100%-kal, a legfeljebb általános iskolát végzetteknél 160%-kal magasabb a krónikus szorongással élők aránya, mint a felsőfokú végzettségűeknél. A legszegényebb rétegeknél 60–80%-kal gyakoribb a krónikus szorongás, mint a legjobb anyagi helyzetben élőknél.
(„Kessler et al, 1994, Regier et al, 1993; összefoglalásként ld. Bandelow et al, 2002; Szádóczky, 2000”)
Nemzetközi statisztikai adatok:
- szociális szorongászavarban 13,3%
- poszttraumás stresszzavar 7,8%
- agorafóbia 5,3%
- generalizált szorongászavar 5,1%
- pánikzavar 3,5%
%
hazánkban a krónikus szorongás a teljes népességben
%
hazánkban a férfiaknál
%
hazánkban a nőknél
Ezért kell komolyan venni a szorongásos tüneteket
A szorongás kellemetlen fizikai tünetekkel jár: arcpirulást, izzadást, szájszárazságot, a torokban gombócérzést, remegést, légszomjat, tachycardiát (felgyorsult szívverést), émelygést, vizelési ingert, mellkasi és hasi fájdalmat, fejfájást, gyomorfájást, izomfeszültséget, paresztéziát (zsibbadással, szúró érzéssel, bőrbeidegzési zavarral járó problémát), motoros (mozgásbeli) nyugtalanságot, szédülést, alvászavarokat, szexuális zavarokat, étvágyváltozást, fáradtságot, gyengeséget okozhat. A szorongásos beteget mindemellett elutasító, elkerülő magatartás, gyakran ingerültség, agresszivitás jellemezheti.
Mindez jelentősen akadályozhatja a normális életvitelt, a mindennapi helyzetekben való helytállást a munkától a kapcsolatok működtetéséig, ami a munkateljesítmény jelentős csökkenéséhez, illetve szociális tér fokozódó beszűküléséhez vezethet.
A kóros szorongással élőknél ráadásul gyakrabban lép fel depresszió (körülbelül a betegek 50%-a érintett), jelentősebb az öngyilkossági hajlam (az átlag 30-szorosa), továbbá 9%-kal nő a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának veszélye.
Gyakori szövődmény az alkohol- és drogproblémák megjelenése.
Mindezek után nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos komolyan venni a szorongásos problémákat, mielőbbi lépéseket téve a megfelelő kezelés biztosítása érdekében. Fontos a tájékozódás a betegségről magáról és a kezelési formákról egyaránt! Érdemes tájékoztató jelleggel egy állapotfelmérő tesztet is kitölteni!
Milyen tünetek jellemzők az egyes szorongásos kórképekre?
Generalizált szorongásos zavar (GAD) | Pánikbetegség | Specifikus fóbiák | Szociális fóbia | Szorongással járó egyéb pszichés betegségcsoportok
Olvasson tovább, hogy megismerje az egyes kórképek jellemző tüneteit!
Szorongásos kórképek
Generalizált szorongásos zavar (GAD)
A generalizált szorongásos zavar (GAD) jellemző tünetei: szélsőséges, tartós és koncentrált szorongás legalább 6 hónapon keresztül, csaknem állandóan, nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, ingerlékenység, alvászavar és izomfeszültség, rettegés a jövőtől – életkörülmények, egészség, pénzügyek, munkahelyi teljesítmény, házassági problémák –, félelem a kapcsolatoktól, az elvárásoktól, egzisztenciális aggodalmak.
Mindez jelentősen befolyásolja az egyén teljesítményét, ami ráadásul tovább fokozza a szorongást, és így teljesen átveheti az uralmat az érintett élete fölött. A beteg javarészt érzi, hogy szorongása, aggodalmaskodása túlzott, de képtelen ezen túllépni.
A GAD előfordulása a népességben átlagosan 6-9% közötti, és a nőknél gyakoribb.
Ha a betegséget nem kezelik, krónikussá válhat. A panaszok jellege és intenzitása változó lehet, de maguktól nem múlnak el, és idővel egyéb szorongásos zavar, pánikbetegség, depresszió társulhat hozzájuk.
A folyamatosan fennálló GAD magas vérnyomást és egyéb fizikai szövődményeket is okozhat.
Pánikbetegség
A pánikbetegség rohamszerűen jelentkező, viszonylag rövid időtartamú (10-30 perc), erőteljes félelmi állapot, melyet mindig vegetatív tünetek kísérnek. Ismétlődő, látszólag ok nélkül jelentkező tünetegyüttes jellemzi: zavartság, szédülés, nehézlégzés, émelygés, verejtékezés, heves szívdobogás, szívrohamra emlékeztető jelek, melyeknek szervi alapjuk nincs, szinte elviselhetetlen halálfélelem.
Az első pánikrohamot illetően általában nem találunk közvetlen kiváltó okot, a kórelőzményben azonban javarészt ott a szorongás. A pánikbetegség nőknél kétszer gyakoribb, mint férfiaknál, és többnyire fiatal felnőttkorban jelentkezik.
Jellemző rá a megőrüléstől és az önkontroll elvesztésétől való rettegés is, továbbá gyakran kialakul mellette egy másodlagos szorongás is, a pánikroham újbóli bekövezésétől tartva. Ez a továbbiakban jelentősen súlyosbítja a problémát: tovább fokozza a szorongást, illetve elkerülő viselkedés jelenhet meg.
A pánikbeteg tisztában van azzal, hogy nincs veszélyben, ennek ellenére problémáját nem tudja leküzdeni, kontrollálni. Az ijesztő tünetek egyaránt előidéződhetnek nyilvános helyen és otthon, társaságban és egyedül, ébren és alvás közben, vagyis gyakorlatilag bármikor, bármilyen élethelyzetben.
A pánikbetegséget gyakran kíséri agorafóbia (nyílt vagy körbezárt terektől, tömegtől való félelem) is, ami a betegek 30-50%-át érinti. Az agorafóbia akkor vált ki félelmet, ha az érintettnek el kell hagynia megszokott, biztonságosnak érzett környezetét, és nem tudhat a maga közelében olyasvalakit, aki segíthet neki, illetve ha úgy érzi, hogy valahonnan nehéz lenne a menekülés.
Az agorafóbiás személy igyekszik elkerülni azokat a szituációkat, amelyek tapasztalatai szerint pánikromamot válthatnak ki nála – például, hogy olyan szűk, zárt helyeken kelljen tartózkodnia, mint egy busz, metró vagy egy lift, illetve kerüli az olyan nyitott térségeket, mint amilyen egy tengerpart vagy rét. Emiatt mozgástere nagymértékben korlátozódhat.
A pánikbetegség gyakran jár együtt más pszichés problémákkal, jellemzően depresszióval, illetve alkoholizmussal vagy drogfüggőséggel. A pánikbetegek körében az öngyilkossági kísérletek száma is emelkedik.
A pánikbetegség kezelés nélkül akár hosszú éveken át tarthat, és rendkívüli módon rontja a beteg életminőségét – akár az önellátásra való képtelenségig is erősödhet.
Specifikus fóbiák
Fóbia esetén egy adott külső tárgy vagy helyzet az irracionális félelem oka, ezért a beteg tudatosan igyekszik kerülni azt.
A specifikus fóbiáknak számos különféle változata ismert, ezek közül a leggyakoribbak: a klausztrofóbia (zárt, szűk helyektől való félelem), a sérülés-, injekció-, fogorvosfóbia, a magasságtól való félelem (tériszony), az állatokkal kapcsolatos fóbia (kígyó, pók, rovar, madár, patkány stb.), a vér látványától való irtózás, a repülésfóbia, a vízfóbia (fürdés tóban, tengerben), a viharral, mennydörgéssel, villámlással kapcsolatos rettegés, homofóbia (félelem a homoszexualitástól), a triszkaidekafóbia (a 13-as számmal kapcsolatos félelem) és a xenofóbia (köznapi nevén: idegengyűlölet).
Szociális fóbia
A szociális szorongás zavar vagy szociális fóbia olyan gyakori pszichiátriai betegség, mely abban nyilvánul meg, hogy az érintett személy tartós és irracionális félelmet, szorongást érez olyan társas helyzetekben vagy nyilvános szereplések alkalmával, melyekben mások (idegenek) figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve, és kínos, zavaró vagy megalázó helyzetbe kerülhet.
Átlagosan a népesség 11,5%-ánál fordul elő, enyhébb vagy komolyabb formában. Kialakulása kamaszkorban kezdődik, az esetek 95%-ában húszéves kor előtt jelenik meg. A felnőttkorúaknak hozzávetőlegesen 4%-át érinti. Nőknél kissé magasabb arányban fordul elő, mint férfiaknál.
Egyik formája az általános szociális fóbia, ami bármely, emberekkel kapcsolatos szociális helyzetben érvényesül, másik az úgynevezett körülírt szociális fóbia, ami csak bizonyos szituációkban jelentkezik.
A szociális fóbiával küzdő személy számára olyan hétköznapi társas interakciók is problémát jelenthetnek, mint a bemutatkozás, a telefonálás vagy a látogatók fogadása. Előfordulhat, hogy a beteg képtelen mások előtt enni, írni. Nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem tud előadást, beszédet tartani, illetve felelni vagy vizsgázni.
A probléma hátterében az önkép sérülését okozó pszichés fejlődési zavar is állhat.
A témák kibontásához kattintson a "+" ikonra!
Szorongással járó egyéb pszichés betegségcsoportok
Szomatoform kórképek
A szomatoform betegségcsoport az egyik leggyakoribb oka a szorongásban szenvedő betegek háziorvoshoz, pszichiáterhez fordulásának a hétköznapokban.
Erre a betegségcsoportra az jellemző, hogy a háttérben meghúzódó rejtett, vagy manifeszt (egyértelmű) szorongás, lelki konfliktus valamilyen testi zavar/panasz formájában jelentkezik. Ezek a testi tünetek sokfélék lehetnek, de közös jellemzőjük, hogy a nem igazolható valódi szervi eltérés/ betegség. Dignózisukhoz általában a valódi lehetséges testi betegség kizárása szükséges. A negatív eredmény mellett a háttérben tartósan fennálló érzelmi konfliktusok, elhúzódó, megterhelő élethelyzetek terelik a szakemberek figyelmét a pszichés eredet irányába, ugyanis a szorongás nem mindig nyilvánvaló (manifeszt), sokszor rejtett formában van jelen.
A teljesség igénye nélkül a leggyakoribb szomatizációs csoportok a következők:
- Állandó szomatoform fájdalom szindrómában a leggyakoribb érintett régiók: fej- és arcfájás, a hát- nyak és derékfájás, egyéb reumatológiai tünetek, izomfájdalmak, alhasi fájdalmak. Különösen gyakoriak az emésztőszervi tünetek: puffadás, székrekedés, hasmenés, gyomorfájdalom.
- A konverziós betegségcsoport esetén valamilyen beidegzési probléma formájában van álcázva a lelki probléma. Ezek nagyon sokfélék lehetnek, de a legyakoribbak a érzészavarok, zsibbadások, bizsergések, gyengeségérzés a végtagokban, idegen test érzése különböző régiókban, látászavar szélsőséges esetben nemritkán vakság vagy járásképtelenség is kialakulhat. Ebben a betegségcsoportban a terápia komplexitása és sikeressége, hossza nagymértékben függ a fennálló probléma súlyosságától. Enyhébb esetekben sokszor elegendő a háttérben lévő szorongás oldása.
- A szomatoform vegetatív diszfunkció betegségcsoportban leginkább a vegetatív idegrendszer (az idegrendszer belső szerveket, ereket ellátó része) problémái jellemzőek, szintén szerteágazóak lehetnek: pl. bőrpír, fokozott izzadás, ájulásérzés, emésztőszervi panaszok (hasmenés, székrekedés, puffadás, nyelési nehézség), vizelet-, széklettartási problémák, csuklás. Gyakoriak a szívtáji panaszok: szapora vagy furcsa szívdobogásérzés (szívlebegés/remegés, plusz ütések)- ilyenkor EKG görbén nem, vagy csak nagyon jelentéktelen elváltozás látható.
Általánosságban elmondható, hogy a szervi eltérés nélküli testi panaszok, különösen ha azok ijesztőek és furcsák,- ördögi kör formájában tovább növelik az ebben szenvedő beteg szorongását, és súlyos hipochondria alakul ki. Ez már önmagában is jelentős probléma, mivel a beteg valódi szorongása áttevődik a betegségtől való szorongás irányába, így távolabb kerül a valódi lelki problémájától. A gyakorlatban ezek a betegek sokféle szomatikus orvost megjárnak, sokféle, sokszor költséges és akár fájdalmas kivizsgálásoknak vetik alá magukat, mire végre pszichiáterhez kerülnek. Elmondható, hogy sok esetben az ilyen irányú tünetképzésre hajlamos emberek sajátos személyiségszerkezettel rendelkeznek, bár ennek nem muszáj teljesülnie.
Poszttraumás stressz-szindróma - PTSD
A poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) olyan szorongásos zavar, amely valamiféle életet veszélyeztető traumás esemény átélése után jöhet létre arra hajlamos emberekben: túszhelyzet, nemi erőszak, bántalmazás, súlyos baleset túlélése, háborús élmények stb.
A beteg a súlyos stresszt követően az élményt álom vagy víziószerű emlékbetörés formájában rendszeresen újraéli, ami ismétlődő, súlyos szorongást, illetve állandó feszültséget vált ki nála. Az érintett minden olyan helyzetet kerül, ami a történtekre emlékeztetné.
Védekező mechanizmusként pszichés közöny is jelentkezhet, csökkenhet az általános érdeklődés, visszafejlődhetnek a tanult készségek, növekedhet az ingerlékenység.
Akut PTSD-ről beszélhetünk, ha a tünetek kevesebb, mint 3 hónapja mutatkoznak, krónikus PTSD-ről, ha már több mint 3 hónapja. Késleltetett kezdetű PTSD-ek nevezik azt, amikor a tünetek a traumát követően 6 hónapon túl jelentkeznek.
A PTSD-hez alkalmazkodási zavar, depresszió, szomatoform zavar (testi tünetek szervi elváltozás nélkül), generalizált szorongás, disszociatív konverziós zavar (részlegesen vagy teljesen megszűnik az integráció (egybeolvadás) az emlékek, az identitás-tudat (éntudat), a pillanatnyi érzések és a testmozgások kontrollja között), viselkedészavar, specifikus fóbia, pánikbetegség alkohollal vagy más szerrel való visszaélés is társulhat.
Akut stressz zavar
Premenstruális dysphoriás zavar (PMDD)
Kevert szorongásos és depressziós zavar
A témák kibontásához kattintson a "+" ikonra!
A baj nem jár egyedül
- Szorongás és alkohol
- Szexuális problémák
- Szorongás és alvászavar
- Szorongás és depresszió
- Öngyilkossági hajlam
Szorongás és alkohol
A szorongásos betegségeknek gyakori kísérője az alkoholizmus. Sokan „öngyógyításként” kezdenek alkoholt fogyasztani, azért, hogy csökkentsék a szorongást – amivel azonban épp ennek az ellenkezőjét érik el.
Bár az alkohol rövid időre felszabadíthatja az állandó nyomás alól a szorongó egyént, hosszú távon nem hoz megoldást – szakszerű kezelés nélkül a szorongásos probléma mindig visszatér és egyre nagyobb feszültséget generálhat. Ráadásul a szorongó betegnek nehéz meghúznia az alkoholfogyasztás határait, hiszen az alkohol függőséget okoz, így mind több és több italra lehet szükség a remélt hatás eléréséhez.
Az alkoholizmus – amellett, hogy számos káros fizikai hatással jár és gazdasági hátrányai is ismertek – növeli a feszült élethelyzetek kialakulásának, a balesetek előfordulásának esélyét, jelentősen csökkenti a teljesítőképességet, a szellemi kapacitást, és rombolja a személyes kapcsolatokat. Vagyis, hosszabb távon nemhogy nem segít, de éppúgy beszűkíti az egyén mozgásterét, mint a szorongásos probléma.
Mindezen túl, ma már kutatások is bizonyítják, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás „áthangolja” az idegrendszert, megnehezítve a traumák feldolgozását.
Az önpusztító megoldás helyett érdemes tehát valódi kiutat keresni – az alkoholterápia nem gyógymód a szorongás ellen!
Szexuális problémák
A szorongás abban az esetben is szexuális problémákat idézhet elő, ha az intim együttlétnek fizikai, szervi akadálya nincs.
Ennek oka, hogy a szorongás nem ritkán generalizálódik és a legkülönfélébb életterületekre terjedhet ki – beleértve a szexualitást is, amelyhez alapvetően oldottabb, ellazultabb pszichés állapot szükséges.
Tartós szorongás esetén ez a feltétel nem teljesül, ami nehezíti a ráhangolódást, komoly visszaesést idézve elő az intim együttlétek iránti igényt illetően, emellett potenciazavart okozhat, ronthatja az orgazmuskészséget. Mindez ráadásul további szorongást, görcsösséget vált ki, negatív élményekkel terheli a szorongó egyén szexuális életét, ami csak tovább rontja a helyzetet.
Az érintettek gyakran szégyellik, és megpróbálják szőnyeg alá söpörni, magukba fojtani az ilyen jellegű problémát. Könnyen zsákutcába tévedhetnek akkor is, ha alkohollal próbálják oldani feszültségeiket, hogy képesek legyenek szexuálisan „teljesíteni”.
Mindez hosszabb távon párkapcsolatuk rovására mehet, sőt: a partnerkapcsolat megszakadásához is vezethet.
Az egészséges libidó visszaszerzéséhez és a kielégítő szexuális élet megtartásáért mindenképp érdemes tehát szakemberhez fordulni, aki modern szorongásoldó terápiával segíthet megszüntetni a bajok forrását.
Szorongás és alvászavar
Az alvás minősége megbízható mutatója az aktuális lelki állapotnak, így szorongás, stressz esetén gyakran az egyik elsőként jelentkező tünet lehet. A szorongásos zavarokban szenvedők között 68,5%-os az alvászavar előfordulási aránya.
A szorongás izgatottabb állapotot eredményez, ami megakadályozza az ellazulást, ezzel hátráltatva az elalvást vagy a nyugodt alvást. Az alvászavar – elalvási nehézség vagy nyugtalan alvás – tehát megnehezíti, hogy szervezet kipihenje a fáradalmakat.
Mivel az alvás alapvető szükséglet – hiszen ilyenkor regenerálódik a szervezet, az idegrendszer –, az alvászavar fokozhatja a szorongásos állapotokat.
Az alvászavar a szorongás tüneteinek egyik összetevője lehet, de a tartós túlterheltséget okozó alvászavar maga is okozhat szorongást. Ezzel az alvászavaros vagy szorongásos beteg belép abba a bizonyos gyakran emlegetett ördögi körbe.
A pánikbetegek általában erős félelmet éreznek az elalvástól, előre szoronganak a lehetséges szorongásos szituációktól, aminek oka, hogy gyakran éjszakai pánikrohamokkal küzdenek. A generalizált szorongásos zavaros (GAD) személyeket is érinti az alvászavar. Esetükben az alvászavar elalvási problémaként vagy gyakori felébredésként jelentkezhet.
Alvászavar akkor is jelentkezhet, ha komolyabb depresszív vagy szorongásos tünetek még nem észlelhetőek. Depresszióban például típusosan hajnali felébredések/korai ébredés jellemző, az alvásidő megrövidül. Vagyis, ez egyfajta előrejelző is lehet. Figyelni kell a jelekre, nem szégyen segítségek kérni, akár háziorvostól, akár szakorvostól.
Szorongás és depresszió
Hétköznapi értelemben a lehangoltságot, az egyszerű rosszkedvet is depressziónak nevezzük, orvosi értelemben azonban igen komoly állapotról beszélünk. A depressziósok intenzív szomorúságot, levertséget éreznek, gyakran szoronganak, érzelmi labilitás lehet jellemző, mely gyakoribb sírással jár. Az állandó reményvesztett állapot és negatív gondolatok akár öngyilkosságba is hajszolhatják a beteget.
Depresszió kialakulhat akkor is, ha valaki olyan stresszhelyzetbe kerül, amit nem tud megoldani, vagy úgy véli, hogy nincs meg erre a képessége. A kezeletlen, állandósult stresszhelyzetek azonban idővel szorongást idéznek elő.
A szorongásos betegségek tehát a depresszió előfutárai lehetnek – a betegek 50%-ánál diagnosztizálnak később ilyen megbetegedést –, a kezeletlen szorongás pedig nemcsak depresszióhoz, de magas vérnyomáshoz, alkoholfüggőséghez is vezethet.
A depresszió és a szorongásos zavarok jól, hatékonyan kezelhetőek, el kell azonban jutnia a betegnek odáig, hogy fel- és elismerje betegségét, és meg akarjon gyógyulni. Ebben a felismerésben segítségére lehet a betegnek egy állapotfelmérő teszt kitöltése is. A felismerés után igénybe veheti a beteg a gyógyszeres vagy terápiás módszerek, gyógymódok bármelyikét.
Öngyilkossági hajlam
A szorongásos betegségek, a depresszió súlyos következménye lehet az öngyilkossági kísérlet vagy végzetes esetben a befejezett öngyilkosság.
Az öngyilkossági hajlam önmagában nem betegség, hanem cselekedet, amelyre a korábban kialakult – kezelt vagy kezeletlen, régebben fennálló vagy újkeletű – mentális zavarok hajlamosítanak.
Az öngyilkosság kockázati tényezői közé tartozik például az egyedüllét, a magány, a pénzbeli tartozás vagy nincstelenség, a munkanélküliség, a gyász, a megalázottság vagy szégyenérzet, valamint a depresszió pszichózissal vagy szorongással társulva.
A súlyos szorongásos betegségben szenvedők körében az öngyilkosság előfordulási aránya 30-szorosa az átlagénak.
Az öngyilkossági kísérletet, mint figyelemfelhívó jelenséget a „cry for help” kifejezéssel illetik a szakemberek. Ez a segélykiáltásnak szánt cselekedet a környezet, a családtagok, közeli barátok figyelmét hívja fel arra, hogy szerettük mentális problémákkal küzd.
Megelőzhetjük tehát a szorongásos zavarokból kialakuló öngyilkossági kísérletet, ha nem bagatellizáljuk a problémákat és a tünetek észlelésekor háziorvoshoz, pszichiáter szakorvoshoz fordulunk, hogy megfelelő terápiában, gyógyszeres kezelésben részesüljünk.
